Menedzsment, ahogy én látom

1.     Bevezetés

Alapítok egy képzeletbeli vállalkozást. Természetesen én vagyok a főnök jobb keze. Ő a tőkét adja, de én fogom össze az embereket. Legyen, mondjuk a neve DogHeaven. Különböző kutyákhoz kapcsolódó szolgáltatásokkal foglalkozok.

Természetesen nem most kezdtem az ipart, így már eléggé kifejlődött a cég. Nincs sok alkalmazottunk, de szeretnék velük hatékonyan együtt dolgozni. Tudom, hogy végső sorban ők termelik nekem a profitot, amiből én is gyarapodok. Természetesen szeretnék minél sikeresebb lenni, jó munkaerőre van szükségem. Valahogy ki kell hoznom belőlük a maximumot.

Arra már sajnos rá kellett jöjjek, ha valaki nem jól dolgozik, nem feltétlenül megoldás, hogy kirúgom, és keresek helyette valaki mást. Egy idő után ugyanaz a probléma merül fel. Kifáradnak, unottak lesznek a munkával.

Hogy tudnám őket motiválni? Hogy tudnám őket rábírni, hogy szívvel, lélekkel végezzék el a rájuk osztott feladatot? Végsősorban: hogy is lehetnék jó főnök?

2.     DogHeaven

Bemutatnám a céget. Az első megjelent szolgáltatásunk egy kisállat eledelt és kiegészítőket forgalmazó kereskedés volt. Egy kezdetben csak 20m²-es, most viszont már egy 35 m²-es üzlethelyiséggel. Itt dolgozik Mici, Manci, és Manó. Mindhárman állatorvosi egyetemre járnak, mivel fontosnak tartom a pontos hozzáértést. Diákmunkában foglalkoztatom őket, felváltva, rugalmas munkaidőben. Mici sajnos hajlamos megfeledkezni a takarításról, a többiekre hárítja a munkát.

Másodjára egy internetes adatbázist hoztam létre. Itt hozom össze a keresletet és a kínálatot kutya vásárlás ügyben. Számtalan tenyésztővel és több menhellyel is kapcsolatban állunk. Ide töltik fel az éppen eladásra vagy örökbeadásra váró állatok információit. Imi a moderátorunk, egy pár éve diplomázott informatikus, programozó, weblapfejlesztő. Otthonról dolgozik, mivel mozgáskorlátozott. Hajlamos a sorozatokat a rá kiszabott feladat elé helyezni.

A harmadik ágazatom egy kisebb kutyaiskola. Jani bácsi egy igazi szaktekintély ezen a téren. Már 30 éve foglalkozik a kutyákkal, másodállásban, heti kétszer tart órákat egy külvárosi helyszínen. Szeret a maga feje után menni, nehezen fogadja el, hogy bár meghallgatom és fontolóra veszem az ajánlatait, mégis én vagyok a felettese.

3.     Jövőbeli tervek

Tudnom kell mit is akarok. Az idő halad, én, viszont ha nem fejlődök vele, csak egy helyben toporgok, vagy még rosszabb: tönkremegy a cégem. A lehető legtöbbet akarom kihozni a vállalkozásomból.

Előre láthatólag egy éven belül minimálisan 20%-os profitnövekedéssel számolhatok. Mindez növelhető a megfelelő kommunikációval a vásárlókkal.

Az extraprofitot egyenlőre nem forgatom vissza, egy takarék számlára helyezem. Két éven belül elkezdtem építeni az új szolgáltatásokat, mely remélhetőleg legkésőbb 4 éven belül már működni is fog.

Célunk, hogy vásárlóinknak széleskörű szolgáltatást nyújtsunk, a kedvenceikkel való együttműködés során.

Jövőbeli terveim között szerepel egy állatorvosi rendelő üzemeltetése, valamint kegyeleti szolgáltatásban is nagy jövőt látok.

4.     Vezetői stratégiák

Mivel hatékonyan szeretném vezetni a cégemet, fontosnak tartom, hogy járatos legyek mind a marketingben, mind a menedzsmentben. Így, ahogy sokan mások, én is szemrevételezem a korábbi idők fontosabb irányzatait.

4.1.                    Klasszikus irányzatok

4.1.1. Taylor

Megfelelő emberek használata a bizonyos munkákra. Fizikai, szellemi állapotukat felmérve, a hozzájuk leginkább megfelelő munkakörbe beosztani őket. Bár ő még gyári munkásokkal foglalkozott, de ez a legfőbb elv nálunk is bevált.

4.1.2. Ford

Henry Ford, a futószalagos gyártás megalkotója. Nem teljesítmény, hanem ledolgozott órák alapján adta a fizetést. Bár nagyra tartom munkásságát, csak akkor tudom hasznosítani elveit, ha már gyárunk is lesz.

4.2.                    Emberközpontú irányzatok

4.2.1. Mayo:

A Hawthrone-i kísérletek eredményei rámutattak, hogy az foglalkoztatottak teljesítménye erősen függ a lelki állapotuktól, valamint a munkakörnyezettől. Ezt mindenképp bele tudom építeni az én filozófiámba is.

4.2.2. McGregor

Az X-Y elmélet alapján két fajta ember létezik. X, aki nem szeret dolgozni, büntetéssel kell motiválni, folyamatos ellenőrzésre szorul, valamint Y, aki szeret dolgozni, az előrelépés élteti. Mici egyértelműen X, Jani bácsi Y. Érdemes megfontolni hogyan.

4.2.3. Maslow

Megfogalmazta, hogy egy személy nem tudja a magasabb szintű szükségleteivel foglalkozni, míg az alacsonyabb színűeket nem elégítette ki. A piramis elemei: fizikai szükségletek, biztonság, csoporthoz való tartozás, elismerés, önmegvalósítás.

5.     Következtetés

A korábbi elméletekből okulva figyelek arra, hogy a megfelelő embereket helyezzem a pozíciókra. Számba kell venni az emberi tényezőt, az ő lelki állapotukat.

A megfelelő motivációval el tudom érni a kívánt hatást, így például Micit szankciókkal bírhatom jobb munkára. Iminek fontos, hogy társaságot, változatosságot biztosítsak a számára. Így nem engedem neki a távmunkát, bár rugalmas időbeosztást ígérek neki. Janival pedig tisztázni kell, hogy bár ő az idősebb, mégis én vagyok, akinek ő felel.

6.     Források

·        Menedzsment alapjai (BME) jegyzet

·        Wikipedia

·        Órai jegyzetek

hunger of the pine

Itt van egy erdő. Nagyon nyugisan néz ki. Szívesen elmennék egyszer.

Aztán itt fut egy gyerek... De mi elől? Ohh baszki, nyilak jönnek mindenhonnan. Ő meg csak menekül.

Fuss, haver, fuss! Bár milyen már, hogy egy ilyen szép erdőben nyilak záporoznak... De te fuss!

Egy szíven talált! A földre rogysz. Még egy perce se látlak, így hogy fogod folytatni? Nem halhatsz meg. Te vagy a főszereplő!

De feltápászkodsz, futsz tovább. Bár azt nem értem hogyan egy ilyen komoly sérüléssel. Mindegy is. Ha tudsz még haladni, hát menekülj!

Ott egy tisztás, menj arra! Tán oda nem követnek!

De mégis!

És bekapsz még egyet. Nem fogod tovább bírni..

De te mégis tovább küzdesz. Egyre több talál el, és nem értem, hogy bírod még mindig. Úgy nézel ki lassan mint egy sün. Egy élő tűpárna. Nem halhatsz már meg, ha eddig bírtad! Menj!

Ez viszont már a nyakadat találta el, te mégis csak letöröd a végét, és valamiért nyúlsz.

Mi az?

Ez komoly?

Mi a f@sz?

MI A F@SZ?


Alt J - Hunger of the pine





Kedves olvasóm. Kérlek ha egyszer elveszítem az emlékezetemet, mutasd meg ez a videót megint. Szörnyű úgy nézni, hogy már tudom a végét.

Az élet, a világmindenség. Meg minden.

Sokat gondolkoztam rajta, hogyan is lehetne ez a kérdést megfogni, és még mindig nem vagyok benne biztos, hogy jó elképzeléseim vannak. Mondhatni eléggé össze vagyok zavarodva, nem tudok még mindent a helyére rakni, és közel sem vagyok biztos, hogy ez valaha is menni fog. De talán egy kis pötyögéssel közelebb jutok magamhoz.

Ami viszont eddig lejött:

Elbaszott egy világban élünk.

Annyi minden van amivel foglalkozni lehetne és kéne. Van aki az árvákkal törődik, van aki a klímaváltozással, van aki a női egyenjogúsággal, a politikai okok bebörtönzött emberekkel. Van aki az oktatással, van aki az afrikai éhezéssel, a hajléktalanok integrálásával, a vallásszabadsággal. Van aki a rákosoknak segít, a gyerekeknek, vagy a rákos gyerekeknek... De nekem mivel is kéne?

Néha úgy érzem túl sok mindent fogok fel a világból, és nem tudok mindenre időt szánni. A bőség zavarában pedig megtorpanok. Leblokkolok, és az agyam annyit mond: elég, ez így nincs jól.

Min kéne változtatni, hogy az összes probléma megszűnjön? És erre nem találok választ. Az egyedüli tényező ami közös minden problémában, az az ember. De minket nem lehet kivonni a képletből. Folyamatosan csak szítjuk magunkban a problémákat, és akinek nem tettszik, hát vagy csinál benne valamit, de mint látjuk, nagy változást senki se tud elérni. Vagy legalábbis belátható időn belül nem.

Dolgozz egy jobb világért. Hogy a gyerekeidnek már jobb legyen. Beleölhetem minden erőmet a közoktatás erősítésébe, ha a klímaváltozás miatt már nem marad élhető a bolygónk. És sajnos ebben a kérdésben tényleg nem tudok egyedül cselekedni. De még ha a megújuló energiaforrások kezdek szórólapozni a Blahánál, előbb halunk ki, minthogy bármi kardinális változás beálljon, mert egyszerűen nem rajtam múlik.

Vagy mit tehetek ha ne adj isten a menekültekkel jönnek majd elő a problémák? Ahh, ebbe a kérdésbe bele se megyek... Itt is annyi minden van. Egyszerűen szét feszíti a fejemet.

Egy dolog viszont állandó. Problémák egymás hegyén hátán, és nem tudjuk kezelni őket. Vagy tudjuk? Mindig lesz olyan, aki beszopja?

Nekem is épp elég ebben a világban egyensúlyozni, önszántamból nem kényszerítenék rá mást, hogy átélje ugyanezt. Vagy még rosszabbat. Ki tudja hogy mi lesz még itt? 

És az egész forgatag közepén itt állok én. Mosogass el, teregess ki, menj dolgozni, legyen meg a következő ZH-d. Takaríts ki. De az egésznek mi értelme van? Mert egy biztos, nem a 42. Sajnos nem is az, hogy legyél boldog. Mit se számít az egyén amikor globális problémákkal nézünk szembe? De annyian vagyunk... Annyi különféle lélek, hozzáállás, társadalmi háttér, igény. Érdek. Még az is nehéz, hogy a szombat esti társaság kitalálja hova menjen tovább sörözni.

Mennyit számít az egyén a képletben? 

Mert nem az számít, hogy van 5 ember, és azok eldöntik mi legyen. Az ötből 4 ismeri egymást, a maradék 1 meg csak úgy hozzájuk csapódott. Az ötből a hangadó mondja, hogy menjünk az akácfába. A maradék 1 hiába mondja, hogy srácok, kva messze van, közelebb is van ugyanolyan jó kocsma, vajon hallgatni fognak rá? 

Lehet csak rá kéne jönnünk, hogy nem egyénként létezünk. Az az 5 ember egy csapat, a városod a falkád, mert te kutya, egyedül nem leszel elég sikeres vadász. Kellenek a többiek, hogy leteríthesd a bölényt, akkor viszont mindenki jól lakik.

Mi történt a hippikkel?

Kezdjük egy egyszerűbb kérdéssel: egy halandó ember mégis mennyit tud a hippikről. Én se mondhatnám magam egy igazi expertnek a kérdésben, úgyhogy jobbnak tartom hogy ha egy aránylag ismert dologhoz kötjük magunkat. Mindenki hallott már valamit a Hair-ről, ugye? Akkor meg is vagyunk.

Szóval itt vannak ezek a huszonéves, hosszú hajú szörnyecskék. Háborúellenesek, tüntetgetnek, beszívnak ahol csak tudnak. (Ajánlanám a következő cikkel: http://index.hu/tudomany/til/2015/07/14/bananhejtol_szivtak_volna_be_a_hippik/ ) Ki ne hagyjuk hogy igazi közösség módjával asszonyaikat és uraikat megosztva össze vissza szeretkeztek mindenkivel. Színes ruhákkal és jelszavakkal éltetik a békét, az utcán élnek az igazi szabadságot szomjazva.

No de hát mi lett velük? Merthogy egyszer csak vége lett a háborúnak. Mármint tudjátok, ami ellen tüntettek (teljesen fölösleges a kérdésünk válaszát kutatva, de azért csak hogy tudjátok, a vietnámi háborúról van szó). Szóval ezek a békés drágaságok mit csináltak magukkal a háború után? Akik addig az utcán éltek, most hazabattyogtak a szüleikhez, megbocsátásért esedezve? Rendes munkát szerettek és beleolvadtak a szürke emberek szürke hétköznapjaikba? Hivatalnokok lettek, szép feleséggel, gyereket neveltek és a külvárosban éltek?

Bár az is megeshet, hogy nem sikerült felkapaszkodniuk és pincérnőként meg autószerelőként éltek napról napra. Vagy képzeljetek el egy társaságot, 50+-os ráncos, sörhasos, félmeztelen pasik meg a hozzájuk tartozó színes tunikákban járkáló asszonykák összejönnek szombat este a tó partján, és a tábortűz mellett körbejár egy joint. Megtartották a régi szokásokat, lebutítva tovább víve azt?Előfordulhat az is, hogy páran tartották magukat a régi hippi hithez és a central parkban drogok között csöveztek életük végéig...

De hogy lássátok is, kutattam a témában megosztanék veletek egy oldalt pár hozzászólással. Bár meg kell hagyni, kb összesen ennyi konkrétumot találtam.

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__egyeb-kerdesek__4995531-mi-tortent-a-hippik-gyerekeivel

Szóval van itt olyan férj, aki veri a feleségét, és közben más nőknél jár körbe, nemi erőszakért, garázdaságért, vagy gyilkosságért elítélt egyedek is... Véglis mi mást tehettek volna?

Ha engem kérdeztek, én ha hippi lettem volna inkább haltam meg volna a barátomért mint George Burger. Fiatalon, erőm teljében, de hitemhez végletekig hűen.

Reggeli

- Olyan aranyosak vagytok ti fiúk.
- Miért is?
- Minden reggel álló farokkal keltek.
- Arra még nem gondoltál, hogy csak miattad?
- Nem. Olyan vonzó lennék? Mégis mi tettszene bennem? A lapos hasam? A nagy mellem? A formás fenekem? A szőrös lábam, a lenött hajam, a csókos szám? Vagy a kedves mosolyom, az ellenálhatatlan természetem, a választékos beszédem, talán a család iránti elkötelezettségem? A háziasságom, vagy a magabiztosságom?
Bár azt meg kell hagyni, nem vagyok egy katasztrófa az ágyban.

Nevetnem kellett. Ő meg csak mélyen a szemembe nézett. Gesztenye barna szeméből nem tudtam kivenni mire is gondol. Gyengéden magához húzott majd egy csókot lehelt homlokomra. Lassan kimászott az ágyból, magára öltötte a tegnap este szanaszét dobált ruháit. Majd búcsú nélkül távozott.

Álom

Amikor végre ágyába dőlhetett az álom nem jött a szemére. Vagyis jött. Rá gondolt.
Gondolt eljövendő életére. A csodás gyermekeikre. Egy családi fotóra a kandalló párkányán. Ahogy évek múltával is egymás kezét fogva sétálgatnak az utcán. A nevetésére amikor lelocsolta vízzel mosogatás közben. Látta maga előtt kedves tekintetét. Őzike szemei teli szeretettel. A vállára omló vörös hajzuhatagot. Ajkai csókra csábítanak.
Mily kár hogy a villamoson látta.

Kicsi füstös

És akkor fény gyúlt az éjszaka sötétjében. Egy gyufa kapott lángra s cigaretta füst követte. A lány mélyet szívott belőle és hallotta halk sercegését. Az égő dohány sejtelmes fényt vetített amúgy is titokzatos arcára. Így láttam utoljára.

Lojalitásról

Ma voltam állásinterjún.

Egy családhoz kéne mennem vigyázni a gyerekekre. Egy 9 éves mini hölgyről, és egy 12 éves rosszcsont úriemberről kéne gondoskodnom. Összeszedni őket suli után kikérdezni tőlük a leckét, ilyesmi. Átlagos dolgok. Szeretek jóban lenni a gyerekekkel, akikre vigyázok. Jó érzés, hogy megbíznak bennem. Amolyan mentor féle szerepet vállalok. Ha lehet így fogalmazni.

Amúgy van már munkám. Hercegkisasszonyomra már fél éve vigyázok. Heti pár órában bár, de rendszeresen. Szívem csücske. A legédesebb hölgyemény, akit valaha magán látott a világ. Persze még kicsit elveszett, de vele voltam, ahogy bontogatta a kis szárnyait. A probléma, ahogy már írtam, viszont az, hogy nem sokat tudok vele lenni.

Lehetek anyagias, ugye? Nem keresek eleget... Épp ezért kerestek más lehetőségeket is. Az alap elképzelés az volt, hogy hasonló gyakorisággal vállalok mást is, így könnyen megférhetnek egymás mellett.

Ahogy beszélgettem leendő munkáltatómmal felmerült egy kérdés:
- Mennyire vagy lojális?
Hirtelen elakadt a lélegzetem. Vajon mit akarhat?
- Ahogy mondtad, te inkább mellékállásban gondolkozol. Viszont nálunk elég sok feladatod lenne. Előfordulhat, hogy heti több napot, akár négyet, ötöt kéne egy huzamban nálunk töltened. Ha sűrűbben kéne jönnöd hozzánk, megfontolnád, hogy ott hagyd a régi helyedet?
Annyi minden futott át hirtelen az agyamon. Nem volt idő rendezni a gondolataimat. Gyors és kitérő válasszal szolgáltam.
- Be tudom úgy osztani az elfoglaltságaimat, hogy ez senkinek se jelentsen problémát.

Mire végeztünk az interjúval, bizonyossá vált, hogy elég jó lehetőséghez jutottam. Itt több munka vár rám, mondhatni főállásban. Több felelősséggel, több tapasztalat szerzési lehetőséggel. Úgy is mondhatjuk, hogy ranglétrán előre lépnék egyet. Bár ebben a szakmában nem nagyon van hova tovább fejlődni, de nem lehetetlen. És persze nem mellékesen anyagilag is sokkal jobban megérné.
De valamiért megint csak töröm a fejem.

Mi ez a lojalitás? Olyan fura érzésem van. Mérlegelni se kell, hogy egyértelmű legyen, hogy az új hellyel sokkal jobban járnék. De nem akarom ott hagyni a régit. Miért nem? Minden racionális gondolatom ellene van.
Sok érzést ismertem már eddig. Szeretetet, félelmet, haragot, büszkeséget... Ezt itt viszont valami teljesen új.

Mennem kell dolgozni. A törpi hercegnő anyukája esti iskolába megy, Apunak meg kell javítani a kerítést. Kell valaki, aki pár óráig foglalkozik a kicsivel.

Ahogy sétáltam feléjük az eddigi főnökeimről gondolkoztam. Alig értem el a kort, hogy legálisan ihassak, de már van egy két tapasztalatom. Tipikus multi kiskirály, a saját szemétdombján, aki megkeseredve saját értéktelenségé miatt terrorizálja a beosztottakat. A halk beszédű, de kedves hölgy, aki örül, hogy a fizetéséből tud ennivalót tenni az asztalra. Csak egy árnyéknak lát, aki előbb-utóbb úgyis eltűnik. Volt, aki osztotta a parancsokat, bár maga se tudta, hogy neki mi a feladata. Az abszolút kedvencem viszont az volt, aki kiverte a hisztit, ha a gyerek véletlenül csokit evett. Hiába mondtam neki, hogy akkor nem kéne az asztalon hagyni a bon-bonos kosarat. Mindig én voltam a hibás...

- Szia, hogy vagy? Kérsz egy almát?

Megérkeztem. Kedves Hölgyek, Urak, had mutassam be önöknek jelenlegi munkaadómat. 40 körüli, kopaszodó üzletember. Házas. Egy gyermeke van. Hobbija a kertészkedés. Teljesen átlagos, de mégis mindig kedves. Előre köszön. Érdeklődik, hogy mi van velem. 7-án felhív, hogy mikor adhatja oda a fizetésemet. Családi kirándulásra invitál, mert a lánya örülne, ha én is velük tartanék. Barátok nem vagyunk. Ismerősök se nagyon. Ő csak a főnököm,
Mégse tudom neki megmondani, hogy más állást is keresek. Hogy is mondhatnám el neki? Nem mintha problémát csinálna belőle. Lehet itt kell hagynom őket.

- Oh, most nem hoztad a kutyát? Pedig Dorka egész nap arra várt, hogy játszhasson kicsit vele. Na sebaj, majd legközelebb.

A szívem már most is darabokban hever.

Vajon milyen lesz a következő hely?