Reggeli

- Olyan aranyosak vagytok ti fiúk.
- Miért is?
- Minden reggel álló farokkal keltek.
- Arra még nem gondoltál, hogy csak miattad?
- Nem. Olyan vonzó lennék? Mégis mi tettszene bennem? A lapos hasam? A nagy mellem? A formás fenekem? A szőrös lábam, a lenött hajam, a csókos szám? Vagy a kedves mosolyom, az ellenálhatatlan természetem, a választékos beszédem, talán a család iránti elkötelezettségem? A háziasságom, vagy a magabiztosságom?
Bár azt meg kell hagyni, nem vagyok egy katasztrófa az ágyban.

Nevetnem kellett. Ő meg csak mélyen a szemembe nézett. Gesztenye barna szeméből nem tudtam kivenni mire is gondol. Gyengéden magához húzott majd egy csókot lehelt homlokomra. Lassan kimászott az ágyból, magára öltötte a tegnap este szanaszét dobált ruháit. Majd búcsú nélkül távozott.

Álom

Amikor végre ágyába dőlhetett az álom nem jött a szemére. Vagyis jött. Rá gondolt.
Gondolt eljövendő életére. A csodás gyermekeikre. Egy családi fotóra a kandalló párkányán. Ahogy évek múltával is egymás kezét fogva sétálgatnak az utcán. A nevetésére amikor lelocsolta vízzel mosogatás közben. Látta maga előtt kedves tekintetét. Őzike szemei teli szeretettel. A vállára omló vörös hajzuhatagot. Ajkai csókra csábítanak.
Mily kár hogy a villamoson látta.

Kicsi füstös

És akkor fény gyúlt az éjszaka sötétjében. Egy gyufa kapott lángra s cigaretta füst követte. A lány mélyet szívott belőle és hallotta halk sercegését. Az égő dohány sejtelmes fényt vetített amúgy is titokzatos arcára. Így láttam utoljára.