Menedzsment, ahogy én látom

1.     Bevezetés

Alapítok egy képzeletbeli vállalkozást. Természetesen én vagyok a főnök jobb keze. Ő a tőkét adja, de én fogom össze az embereket. Legyen, mondjuk a neve DogHeaven. Különböző kutyákhoz kapcsolódó szolgáltatásokkal foglalkozok.

Természetesen nem most kezdtem az ipart, így már eléggé kifejlődött a cég. Nincs sok alkalmazottunk, de szeretnék velük hatékonyan együtt dolgozni. Tudom, hogy végső sorban ők termelik nekem a profitot, amiből én is gyarapodok. Természetesen szeretnék minél sikeresebb lenni, jó munkaerőre van szükségem. Valahogy ki kell hoznom belőlük a maximumot.

Arra már sajnos rá kellett jöjjek, ha valaki nem jól dolgozik, nem feltétlenül megoldás, hogy kirúgom, és keresek helyette valaki mást. Egy idő után ugyanaz a probléma merül fel. Kifáradnak, unottak lesznek a munkával.

Hogy tudnám őket motiválni? Hogy tudnám őket rábírni, hogy szívvel, lélekkel végezzék el a rájuk osztott feladatot? Végsősorban: hogy is lehetnék jó főnök?

2.     DogHeaven

Bemutatnám a céget. Az első megjelent szolgáltatásunk egy kisállat eledelt és kiegészítőket forgalmazó kereskedés volt. Egy kezdetben csak 20m²-es, most viszont már egy 35 m²-es üzlethelyiséggel. Itt dolgozik Mici, Manci, és Manó. Mindhárman állatorvosi egyetemre járnak, mivel fontosnak tartom a pontos hozzáértést. Diákmunkában foglalkoztatom őket, felváltva, rugalmas munkaidőben. Mici sajnos hajlamos megfeledkezni a takarításról, a többiekre hárítja a munkát.

Másodjára egy internetes adatbázist hoztam létre. Itt hozom össze a keresletet és a kínálatot kutya vásárlás ügyben. Számtalan tenyésztővel és több menhellyel is kapcsolatban állunk. Ide töltik fel az éppen eladásra vagy örökbeadásra váró állatok információit. Imi a moderátorunk, egy pár éve diplomázott informatikus, programozó, weblapfejlesztő. Otthonról dolgozik, mivel mozgáskorlátozott. Hajlamos a sorozatokat a rá kiszabott feladat elé helyezni.

A harmadik ágazatom egy kisebb kutyaiskola. Jani bácsi egy igazi szaktekintély ezen a téren. Már 30 éve foglalkozik a kutyákkal, másodállásban, heti kétszer tart órákat egy külvárosi helyszínen. Szeret a maga feje után menni, nehezen fogadja el, hogy bár meghallgatom és fontolóra veszem az ajánlatait, mégis én vagyok a felettese.

3.     Jövőbeli tervek

Tudnom kell mit is akarok. Az idő halad, én, viszont ha nem fejlődök vele, csak egy helyben toporgok, vagy még rosszabb: tönkremegy a cégem. A lehető legtöbbet akarom kihozni a vállalkozásomból.

Előre láthatólag egy éven belül minimálisan 20%-os profitnövekedéssel számolhatok. Mindez növelhető a megfelelő kommunikációval a vásárlókkal.

Az extraprofitot egyenlőre nem forgatom vissza, egy takarék számlára helyezem. Két éven belül elkezdtem építeni az új szolgáltatásokat, mely remélhetőleg legkésőbb 4 éven belül már működni is fog.

Célunk, hogy vásárlóinknak széleskörű szolgáltatást nyújtsunk, a kedvenceikkel való együttműködés során.

Jövőbeli terveim között szerepel egy állatorvosi rendelő üzemeltetése, valamint kegyeleti szolgáltatásban is nagy jövőt látok.

4.     Vezetői stratégiák

Mivel hatékonyan szeretném vezetni a cégemet, fontosnak tartom, hogy járatos legyek mind a marketingben, mind a menedzsmentben. Így, ahogy sokan mások, én is szemrevételezem a korábbi idők fontosabb irányzatait.

4.1.                    Klasszikus irányzatok

4.1.1. Taylor

Megfelelő emberek használata a bizonyos munkákra. Fizikai, szellemi állapotukat felmérve, a hozzájuk leginkább megfelelő munkakörbe beosztani őket. Bár ő még gyári munkásokkal foglalkozott, de ez a legfőbb elv nálunk is bevált.

4.1.2. Ford

Henry Ford, a futószalagos gyártás megalkotója. Nem teljesítmény, hanem ledolgozott órák alapján adta a fizetést. Bár nagyra tartom munkásságát, csak akkor tudom hasznosítani elveit, ha már gyárunk is lesz.

4.2.                    Emberközpontú irányzatok

4.2.1. Mayo:

A Hawthrone-i kísérletek eredményei rámutattak, hogy az foglalkoztatottak teljesítménye erősen függ a lelki állapotuktól, valamint a munkakörnyezettől. Ezt mindenképp bele tudom építeni az én filozófiámba is.

4.2.2. McGregor

Az X-Y elmélet alapján két fajta ember létezik. X, aki nem szeret dolgozni, büntetéssel kell motiválni, folyamatos ellenőrzésre szorul, valamint Y, aki szeret dolgozni, az előrelépés élteti. Mici egyértelműen X, Jani bácsi Y. Érdemes megfontolni hogyan.

4.2.3. Maslow

Megfogalmazta, hogy egy személy nem tudja a magasabb szintű szükségleteivel foglalkozni, míg az alacsonyabb színűeket nem elégítette ki. A piramis elemei: fizikai szükségletek, biztonság, csoporthoz való tartozás, elismerés, önmegvalósítás.

5.     Következtetés

A korábbi elméletekből okulva figyelek arra, hogy a megfelelő embereket helyezzem a pozíciókra. Számba kell venni az emberi tényezőt, az ő lelki állapotukat.

A megfelelő motivációval el tudom érni a kívánt hatást, így például Micit szankciókkal bírhatom jobb munkára. Iminek fontos, hogy társaságot, változatosságot biztosítsak a számára. Így nem engedem neki a távmunkát, bár rugalmas időbeosztást ígérek neki. Janival pedig tisztázni kell, hogy bár ő az idősebb, mégis én vagyok, akinek ő felel.

6.     Források

·        Menedzsment alapjai (BME) jegyzet

·        Wikipedia

·        Órai jegyzetek

hunger of the pine

Itt van egy erdő. Nagyon nyugisan néz ki. Szívesen elmennék egyszer.

Aztán itt fut egy gyerek... De mi elől? Ohh baszki, nyilak jönnek mindenhonnan. Ő meg csak menekül.

Fuss, haver, fuss! Bár milyen már, hogy egy ilyen szép erdőben nyilak záporoznak... De te fuss!

Egy szíven talált! A földre rogysz. Még egy perce se látlak, így hogy fogod folytatni? Nem halhatsz meg. Te vagy a főszereplő!

De feltápászkodsz, futsz tovább. Bár azt nem értem hogyan egy ilyen komoly sérüléssel. Mindegy is. Ha tudsz még haladni, hát menekülj!

Ott egy tisztás, menj arra! Tán oda nem követnek!

De mégis!

És bekapsz még egyet. Nem fogod tovább bírni..

De te mégis tovább küzdesz. Egyre több talál el, és nem értem, hogy bírod még mindig. Úgy nézel ki lassan mint egy sün. Egy élő tűpárna. Nem halhatsz már meg, ha eddig bírtad! Menj!

Ez viszont már a nyakadat találta el, te mégis csak letöröd a végét, és valamiért nyúlsz.

Mi az?

Ez komoly?

Mi a f@sz?

MI A F@SZ?


Alt J - Hunger of the pine





Kedves olvasóm. Kérlek ha egyszer elveszítem az emlékezetemet, mutasd meg ez a videót megint. Szörnyű úgy nézni, hogy már tudom a végét.

Az élet, a világmindenség. Meg minden.

Sokat gondolkoztam rajta, hogyan is lehetne ez a kérdést megfogni, és még mindig nem vagyok benne biztos, hogy jó elképzeléseim vannak. Mondhatni eléggé össze vagyok zavarodva, nem tudok még mindent a helyére rakni, és közel sem vagyok biztos, hogy ez valaha is menni fog. De talán egy kis pötyögéssel közelebb jutok magamhoz.

Ami viszont eddig lejött:

Elbaszott egy világban élünk.

Annyi minden van amivel foglalkozni lehetne és kéne. Van aki az árvákkal törődik, van aki a klímaváltozással, van aki a női egyenjogúsággal, a politikai okok bebörtönzött emberekkel. Van aki az oktatással, van aki az afrikai éhezéssel, a hajléktalanok integrálásával, a vallásszabadsággal. Van aki a rákosoknak segít, a gyerekeknek, vagy a rákos gyerekeknek... De nekem mivel is kéne?

Néha úgy érzem túl sok mindent fogok fel a világból, és nem tudok mindenre időt szánni. A bőség zavarában pedig megtorpanok. Leblokkolok, és az agyam annyit mond: elég, ez így nincs jól.

Min kéne változtatni, hogy az összes probléma megszűnjön? És erre nem találok választ. Az egyedüli tényező ami közös minden problémában, az az ember. De minket nem lehet kivonni a képletből. Folyamatosan csak szítjuk magunkban a problémákat, és akinek nem tettszik, hát vagy csinál benne valamit, de mint látjuk, nagy változást senki se tud elérni. Vagy legalábbis belátható időn belül nem.

Dolgozz egy jobb világért. Hogy a gyerekeidnek már jobb legyen. Beleölhetem minden erőmet a közoktatás erősítésébe, ha a klímaváltozás miatt már nem marad élhető a bolygónk. És sajnos ebben a kérdésben tényleg nem tudok egyedül cselekedni. De még ha a megújuló energiaforrások kezdek szórólapozni a Blahánál, előbb halunk ki, minthogy bármi kardinális változás beálljon, mert egyszerűen nem rajtam múlik.

Vagy mit tehetek ha ne adj isten a menekültekkel jönnek majd elő a problémák? Ahh, ebbe a kérdésbe bele se megyek... Itt is annyi minden van. Egyszerűen szét feszíti a fejemet.

Egy dolog viszont állandó. Problémák egymás hegyén hátán, és nem tudjuk kezelni őket. Vagy tudjuk? Mindig lesz olyan, aki beszopja?

Nekem is épp elég ebben a világban egyensúlyozni, önszántamból nem kényszerítenék rá mást, hogy átélje ugyanezt. Vagy még rosszabbat. Ki tudja hogy mi lesz még itt? 

És az egész forgatag közepén itt állok én. Mosogass el, teregess ki, menj dolgozni, legyen meg a következő ZH-d. Takaríts ki. De az egésznek mi értelme van? Mert egy biztos, nem a 42. Sajnos nem is az, hogy legyél boldog. Mit se számít az egyén amikor globális problémákkal nézünk szembe? De annyian vagyunk... Annyi különféle lélek, hozzáállás, társadalmi háttér, igény. Érdek. Még az is nehéz, hogy a szombat esti társaság kitalálja hova menjen tovább sörözni.

Mennyit számít az egyén a képletben? 

Mert nem az számít, hogy van 5 ember, és azok eldöntik mi legyen. Az ötből 4 ismeri egymást, a maradék 1 meg csak úgy hozzájuk csapódott. Az ötből a hangadó mondja, hogy menjünk az akácfába. A maradék 1 hiába mondja, hogy srácok, kva messze van, közelebb is van ugyanolyan jó kocsma, vajon hallgatni fognak rá? 

Lehet csak rá kéne jönnünk, hogy nem egyénként létezünk. Az az 5 ember egy csapat, a városod a falkád, mert te kutya, egyedül nem leszel elég sikeres vadász. Kellenek a többiek, hogy leteríthesd a bölényt, akkor viszont mindenki jól lakik.