Ami viszont eddig lejött:
Elbaszott egy világban élünk.
Annyi minden van amivel foglalkozni lehetne és kéne. Van aki az árvákkal törődik, van aki a klímaváltozással, van aki a női egyenjogúsággal, a politikai okok bebörtönzött emberekkel. Van aki az oktatással, van aki az afrikai éhezéssel, a hajléktalanok integrálásával, a vallásszabadsággal. Van aki a rákosoknak segít, a gyerekeknek, vagy a rákos gyerekeknek... De nekem mivel is kéne?
Néha úgy érzem túl sok mindent fogok fel a világból, és nem tudok mindenre időt szánni. A bőség zavarában pedig megtorpanok. Leblokkolok, és az agyam annyit mond: elég, ez így nincs jól.
Min kéne változtatni, hogy az összes probléma megszűnjön? És erre nem találok választ. Az egyedüli tényező ami közös minden problémában, az az ember. De minket nem lehet kivonni a képletből. Folyamatosan csak szítjuk magunkban a problémákat, és akinek nem tettszik, hát vagy csinál benne valamit, de mint látjuk, nagy változást senki se tud elérni. Vagy legalábbis belátható időn belül nem.
Dolgozz egy jobb világért. Hogy a gyerekeidnek már jobb legyen. Beleölhetem minden erőmet a közoktatás erősítésébe, ha a klímaváltozás miatt már nem marad élhető a bolygónk. És sajnos ebben a kérdésben tényleg nem tudok egyedül cselekedni. De még ha a megújuló energiaforrások kezdek szórólapozni a Blahánál, előbb halunk ki, minthogy bármi kardinális változás beálljon, mert egyszerűen nem rajtam múlik.
Vagy mit tehetek ha ne adj isten a menekültekkel jönnek majd elő a problémák? Ahh, ebbe a kérdésbe bele se megyek... Itt is annyi minden van. Egyszerűen szét feszíti a fejemet.
Egy dolog viszont állandó. Problémák egymás hegyén hátán, és nem tudjuk kezelni őket. Vagy tudjuk? Mindig lesz olyan, aki beszopja?
Nekem is épp elég ebben a világban egyensúlyozni, önszántamból nem kényszerítenék rá mást, hogy átélje ugyanezt. Vagy még rosszabbat. Ki tudja hogy mi lesz még itt?
És az egész forgatag közepén itt állok én. Mosogass el, teregess ki, menj dolgozni, legyen meg a következő ZH-d. Takaríts ki. De az egésznek mi értelme van? Mert egy biztos, nem a 42. Sajnos nem is az, hogy legyél boldog. Mit se számít az egyén amikor globális problémákkal nézünk szembe? De annyian vagyunk... Annyi különféle lélek, hozzáállás, társadalmi háttér, igény. Érdek. Még az is nehéz, hogy a szombat esti társaság kitalálja hova menjen tovább sörözni.
Mennyit számít az egyén a képletben?
Mert nem az számít, hogy van 5 ember, és azok eldöntik mi legyen. Az ötből 4 ismeri egymást, a maradék 1 meg csak úgy hozzájuk csapódott. Az ötből a hangadó mondja, hogy menjünk az akácfába. A maradék 1 hiába mondja, hogy srácok, kva messze van, közelebb is van ugyanolyan jó kocsma, vajon hallgatni fognak rá?
Lehet csak rá kéne jönnünk, hogy nem egyénként létezünk. Az az 5 ember egy csapat, a városod a falkád, mert te kutya, egyedül nem leszel elég sikeres vadász. Kellenek a többiek, hogy leteríthesd a bölényt, akkor viszont mindenki jól lakik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése