- Olyan aranyosak vagytok ti fiúk.
- Miért is?
- Minden reggel álló farokkal keltek.
- Arra még nem gondoltál, hogy csak miattad?
- Nem. Olyan vonzó lennék? Mégis mi tettszene bennem? A lapos hasam? A nagy mellem? A formás fenekem? A szőrös lábam, a lenött hajam, a csókos szám? Vagy a kedves mosolyom, az ellenálhatatlan természetem, a választékos beszédem, talán a család iránti elkötelezettségem? A háziasságom, vagy a magabiztosságom?
Bár azt meg kell hagyni, nem vagyok egy katasztrófa az ágyban.
Nevetnem kellett. Ő meg csak mélyen a szemembe nézett. Gesztenye barna szeméből nem tudtam kivenni mire is gondol. Gyengéden magához húzott majd egy csókot lehelt homlokomra. Lassan kimászott az ágyból, magára öltötte a tegnap este szanaszét dobált ruháit. Majd búcsú nélkül távozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése